Szemműtét


Tehát a szemműtétről szeretnék egy pár sort írni. Ez az írás persze nem szakszöveg csupán csak egy élménybeszámoló. Nekem is volt egy szemműtétem. Egy budapesti klinikán került sor a műtétre 2005. április 5.-én. Magánklinikáról van szó. A műtétet egy vizsgálat előzte meg ami az én esetemben kb. két héttel a műtét előtt történt. Itt a doktornő felmérte, hogy hány dioptriás szemüveg felelne meg nekem, szemnyomást mért, kérdéseket tett fel (pl. hány éve nem romlott a látásom?, van a zöld- vagy szürkehályog a szememen illetve a családban valakinél diagnosztizáltak-e már hasonlót? Cukorbeteg vagyok-e?). Lehet, hogy még mást is kérdezett, fél év után már nem igazán emlékszem rá. A doktornő Szegeden rendel, de a műtétre fel kellett mennünk Budapestre az egyik magánklinikánál kibérelte a műtőt. Mint megtudtam sok orvos teszi így. Az említett magánklinikának több nagyobb városban van tulajdonképpen rendelője. A műtétre édesanyámmal mentem fel, a szemész ajánlotta, hogy egyedül nem érdemes elmenni egy ilyen műtétre és még veszélyes is lehet, mert a műtét után nem tiszta a látása az embernek és mindenféle fény (kisebb-nagyobb) nagyon vakítja az embert.
Tehát ha jól emlékszem délután kettőre voltam kiírva, de már hamarabb megérkeztünk. A doktornő még nem volt ott, de a klinika egyik doktornője megnézte a szemem szaruhártyájának vastagságát valamint szemnyomást mért. A vizsgálatok után még volt idő a műtétig ezért azt javasolták előtte sétáljak még egy kicsit. Azért, hogy ne legyek ideges, mert akkor gondolom adnak egy nyugtatót. Nem voltam ideges. Illetve egy kicsit talán, csak izgultam, de nem féltem, mert már hallottam előtte a műtét részletes menetéről.
Többféleképpen végeznek ilyen műtétet. Háromféle eljárásmód van: PRK, LASIK, LASEK. Az eljárások közti különbség: PRK esetén a szem hámrétegéből kimetszenek egy kicsit és ezt a levágott hámréteget teljesen eltávolítják a szemről. Ahonnan eltávolították a hámréteget ott végzik a műtétet a lézerrel. LASIK és LASEK esetében ugyanúgy kimetszenek egy kis hámréteget a szemből, de ezeket nem távolítják el, hanem műtét után visszahajtják a szemre. Egyik eljárásnál egy kis szikével "vágják fel" a szemet, a másiknál valami oldattal lazítják fel a hámréteget. Akit bővebben érdekelnek az eljárások azoknak ajánlom, hogy keressenek pontos leírást a műtétről, mert az nyújt teljes körű tájékoztatást.

De térjünk vissza az én műtétemre, amikor a doktornő megérkezett akkor még egy vizsgálat volt hátra, ami során ismét felmérte hány dioptriás a szemem. Mindkettő 2.5 vagy 2.75 körül volt, pontosan már nem tudom. A vizsgálat után leültünk a váróteremben ahol már láttam egy-két műtéten átesett emberkét. Egy lányt éppen akkor hoztak ki a műtőből és széles mosollyal állapította meg, hogy már jobban lát. Én voltam a doktornő második páciense, előttem egy idősebb úrt műtöttek. A műtét előtt persze kaptam helyi érzéstelenítőt, na de ne nagy lóinjekcióstűvel, hanem szépen szemcsepp formájában talán háromszor. Ezután következett a műtét. Bementem, felfeküdtem a műtőasztalra, egyik szemem leragasztották és a másik szememre ráállították a gépet. Először a bal szememet műtötték. Nem szabad volt megmozdítani a fejemet. A szememet kitámasztották egy ilyen csipeszfélével, hogy műtét közben ösztönösen össze ne csukjam. A felső szemhéjam még így is bele lógott a képbe ezért a doktornő egy csipesszel tartotta, amíg a lézer végezte a dolgát. Mielőtt még hozzá fogott volna a lézer, a doktornő egy kis kör alakú szikével "felvágta" a szemem és eltávolította a hámréteget, egy kicsit kellemetlen érzés volt, de kibírható. Miközben ezt "nyeste" le a szememről én persze mindent láttam, egy sárga fénybe kellett néznem, ami még az elején egy nagyobb pont volt, de mire már lekerült a hám addigra már egy elmosódott nagyobb fény volt. A doktornő szólt, hogy amennyiben szúró/vágó fájdalmat érzek a szememben azonnal szóljak, mert akkor abbahagyja a műtétet. Nem éreztem ilyet, mert a szemem szépen el volt "zsibbasztva". Miközben a hámréteget "tolta le" a szemész a szememről, közben, amit láttam az olyan volt, hogy mintha előre néznél, de közben mintha egy lencsét tolnának le a szemedről egy kicsit a kép is elmozdult. Talán így lehet legjobban leírni. Ezután nem igazán láttam tisztán, de megpróbálom leírni, hogy még mi történt. Valamit a szememre raktak, egy kör alakú valamit, ami szerintem egy célkeresztként működhetett és mintha a doktornő kicsit megszúrta volna a szemem közepét, a pupilla közepét. De ezekben nem vagyok teljesen biztos. Miután az eltávolítás megvolt jött a lézeres kezelés. Továbbra is a sárga fénybe kellett néznem, nem szabad félrenézni. Kb. 1 percig dolgozott a lézer a szememen. Érdekes hangot adott ki és utána éreztem egy kis égett szagot, majdnem olyant, mint a fogorvosnál, amikor hosszú percekig fúrják az ember fogát, de talán nem volt annyira tömény égésszag. Miután abbamaradt a lézer, a szememet az egyik asszisztens lefertőtlenítette és talán kamillával lemosta. Erre egy kontaktlencse került, majd pedig amíg a másik szememet műtötték egy kötés. A másik szemem következett. Eltávolítás. Lézer. Fertőtlenítés. Kontaktlencse. Majd a doktornő megkért, hogy óvatosan üljek fel és nézzem meg a mögötte lévő falra szerelt órát és hogy látok-e valami változást. Az óra számlapja határozottan tisztább volt, mint azelőtt bármi más. A műtőből saját lábon távoztam.

A műtét után fél évig kötelezően UV védelemmel ellátott napszemüveget kellett viselnem. Én ezt már a műtét előtt megvettem. A klinikán is árultak szemüveget, de én nem bíztam semmit a véletlenre. Ezután kaptunk egy receptet egy szemcseppről, amit kétóránként kellett a szembe cseppenteni, persze csak ha ébren voltam. A műtét után elláttak pár tanáccsal: állandóan UV szűrős napszemüveg, nem dörzsölni a szemet, nem mosni meg a szemet, és persze vigyázni a kontaktlencsére. Taxival mentünk vissza a szálláshelyünkre. A útközben a kocsiban minden fény még a legapróbb is tűzött a szemembe. Nem volt valami kellemes érzés. Fájdalmat nem éreztem, az este viszonylag hamar és zökkenőmentesen eltelt. Nem volt panaszom talán csak az, hogy egy kicsit mintha meg lettem volna fázva és rosszízű volt a szám, amit később megtudtam, attól volt, hogy a szemcsepp a torkomra folyhatott.
Másnap reggel lementünk Szegedre, mert a műtét utáni három napon naponta kell kontrollvizsgálatra menni. Na hát ez a nap elég kellemetlen volt. A szemem alig volt nyitva, a kontaktlencse kicsit idegen volt a szememnek és ez olyan érzés volt mintha lenne valami a szememben. És persze ömlött a könnyem, ha megpróbáltam kinyitni. De végül elértünk Szegedre. Elfoglaltuk a szállást, majd kontrollra mentünk. A doktornő az egyik kontaktlencsét kicserélte, mert nagyon "szúrta" a szemem. A kontaktlencse azért kellett a szememre, mert tulajdonképpen a szememen egy nyílt műtéti seb volt és védett attól, hogy baktériumok jussanak a szemembe és persze védte a közben a szememre visszakúszó vékony hámréteget. A kontroll rendben lezajlott, ez a három nap egy kicsit unalmasan telt, mert nem tudtam igazán mit kezdeni magammal. A tévét nem volt javasolt nézni, olvasni nem tudtam. Rögtön a műtét után megnéztem az órám számlapját, de nem láttam rajta a számokat. Pedig szép nagy számokkal ellátott digitális karórám van. Minél többet aludtam és volt csukva a szemem annál jobb volt és persze ez ajánlott is volt. Talán a műtét utáni harmadik napon néztem meg először a szememet. A szemem fehérje teljesen vörös volt, de ez a lézeres szemműtét természetes velejárója. A harmadik nap kikerült a kontaktlencse a szememből. Ahogy este mentünk haza a vonattal majd meg őrültem, annyira szúrta a szemem. Olyan volt mintha valami apró kis tüske lenne a szemhéjam alatt és nem akarna onnan semmi áron kikerülni. Hazaérkeztünk. Este lefeküdtem. És reggelre minden kellemetlen érzés eltűnt, a szemem fehérje ismét fehér volt, megszűnt a szúrás. A szobám annyira volt sötét, hogy csak éppen lássak benn. Kedden volt a műtétem, pénteken vették ki a kontaktlencsét, szombatra elmúltak a panaszaim. Hétfőn még nem volt kedvem és erőm se menni iskolában, de már kedden visszatértem a hétköznapokba szigorúan napszemüvegben. A doktornő írt fel egy másik szemcseppet, amit az első hetekben naponta ötször majd háromszor, kétszer kellett cseppenteni a szemembe. Kontrollvizsgálatokra kellett járnom. Általában én akkor mentem kontrollra, ha a szemcsepp fogyóban volt. A kontrollokon a doktornő mindig felmérte, hogy mennyire javult már a látásom. Fél év után kellett volna visszamennem a végső kontrollvizsgálatra, de nekem még nem volt alkalmam rá. Már lassan január lesz és még nem voltam az utolsón, de a doktornő mondta, hogy nem fontos pontosan egy fél évre rá megjelenni az utolsó vizsgálaton, tehát gondolom nincs belőle probléma.

Ami a látásom illeti meg vagyok elégedve, a suliban a táblát látom elolvasni, látom az utca másik oldalán közlekedő ember arcát is, látom a jelző táblákat, látom a kocsik rendszámtábláját, de egy kicsit eltér ez a látás attól, amit szemüveggel láttam. A távoli betűk mintha egy kicsit összemosódnának, de attól el tudom őket olvasni. Ma már a környezetem is megszokta, hogy szemüveg nélkül vagyok. Ha mégegyszer meg kellene tenni a műtétet, alávetném mégegyszer magamat, de persze csak ingyen, mert az ár az nem zsebpénz. A műtéti árak olyan 100 000 forint környékén ingadoznak egy szem esetén, két szem esetén pedig kb. 150 vagy akár 200 ezer forintot is átlépheti az ár. De a klinikáknak vannak különböző akcióik, például diákoknak 30% kedvezmény, a műtéti díj 30%-a visszaigényelhető az adóból stb. A megelőző vizsgálat díja kb. 5000 forint, nekem pontosan ennyi volt.


És ahogy 2011. május 7-én látom a dolgokat: 2005. 04. 05-én műtötték a szemem az Optik-Mednél Budapesten. Az Optik-Mednek akkoriban volt ilyen lehetősége, hogy "vidéki" szemorvosoknak bérbeadták a műtőt és így kontrollra nem kellett Pestre mennem. Az Optik-Med Pesten valahol a Szt. Margit Kórház közelében volt akkoriban. Az előzetes vizsgálat Szegeden volt, ha kell akkor a doktornő nevét meg tudom adni (ha Szeged környéki vagy). Volt egy kis feltétel, hogy a szemromlásodnak már pár éve stagnálnod kell. A dokinéni mondta, hogy ez olyan 19-20 éves korában az emberek nagy részének megáll. Én ekkor 21 éves voltam. Az előzetes vizsgálat állt egy sima "tábla" olvasásból, szemnyomámérés. Valamint egy-két ellenőrző kérdés: hány éve nem romlott a szemem; zöld- vagy szürkehályogom van-e vagy valakinek a családban, cukorbetegség stb.
A műtét előtt szemcseppel érzéstelenítik a szemed, 3-4 perces intervallumonként kaptam több cseppet. A műtőben felfekszel az ágyra, egyik szemedet leragasztja a műtőorvos. A másikat kitámasztják, hogy ne pislogj. A doktornő mondta, hogy ha fájdalmat éreznék akkor, azonnal szóljak. Én nem éreztem. Cseppentet ő is valamit a szemembe és egy pici köralakú szikével fellazította a szememen a hámréteget, amit azután eltávolított. (Tehát véglegesen eltávolította.) Jelzem ekőzben a szemed nyitva van, tehát látni a fogod a dolgot, de szerintem kibírható. Olyan érzés mintha a látott kép időnként elcsúszna, mintha egy lencsét mozdítottak volna meg a szememen. Valamit a szememre raktak, egy kör alakú valamit, ami szerintem egy célkeresztként működhetett és mintha a doktornő kicsit megszúrta volna a szemem közepét, a pupilla közepét. De ezekben nem vagyok teljesen biztos. Ha ez megvolt, akkor pár percig (?) a lézerrel elpárologtatták a szemedről a megfelelő vastagságú réteget. A lézerezés közben csak előre kell nézned, nekem talán három piros-sárga pontot kellett néznem. A fejed nem szabad, hogy elmozduljon. Ha kész az egyik szem, akkor kapsz rá egy kontaktlencsét "kötésként". Leragasztják a műtött szemet, majd ugyanezt megcsinálják a másikkal is, ha azt is kell műteni. Miután kész voltam, felültem az ágyon és a dokinéni mondta, hogy nézzem meg az óra számlapját és már láttam valamekkora javulást.
A műtétre csak kísérővel menj, a vezetést felejtsd el. Napszemüveget feltétlenül vigyél, de ha jól emlékszem, akkor ott lehetett vásárolni.
A műtét nekem a PRK eljárással történt, rövidlátó voltam (2,5-2,5 dioptria). A műtét után három napig naponta kontroll, illetve kapsz vmi antibiotikumot a szemedre, amivel azt hiszem, hogy kétóránként kell cseppenteni. Ha alszol, akkor logikusan nem kell. ;-) Egy éjszakát fenn töltöttünk Pesten, majd le kellett vonatoznunk Szegedre. Hát természetes, hogy pont ilyenkor kérték el a diákigazolványomat és vetették le velem a napszemüveget. De a lényeg, hogy inkább csukva tartottam a szemem, mert folyta a könnyem folyamatosan, fújtam az orrom, minden kis fény kellemetlen volt. A harmadik napon néztem meg a tükörben a szemem, a fehér része tiszta vörös volt. A lencse a harmadik napi kontrollon kerül le. Addig viszont számíts rá, hogy kellemetlen érzés, mintha valami folyamatosan benne lenne a szemed. Még egy-két jó tanács, hajmosást felejtsd el, szemhez/szemkörnyékhez csak tiszta kézzel nyúljatok, szemdörzsölést felejtsd el. Nekem el kellett felejtenem a tévzést is, de én ennek ellenére már a negyedik napon tévéztem egy kicsit. A számítógépet mellőztem. A háromnapos kontroll alatt sötétített szobában. Negyedik napra a vörösség és szemszúrás elmúlt teljesen.
Valamint még fél évig kisebb-nagyobb időközönként kontrollra kellett mennem. Ez ingyenes volt. Ekkor folyamatosan olvasgattam a táblát. Egy kicsit el voltam keseredve, mert az alsó sort (piros/fekete vonal feletti) nem láttam. Az utolsó kontrollra csak 2-3 hét (?)késéssel tudtam elmenni, de itt már láttam a piros vonal alatti betűket, számokat is. Ezt állítólag a rendes jól látó emberek egy része nem tudja elolvasni. Eddig a félévig napszemüveget hordtam kültéren.
Nekem a dokinéni javasolta a PRK eljárást, mert nem volt "túlromlott" a látásom és így ez volt a legkockázatmentesebb eljárás. Akkor már mondta a dokinéni, hogy száraz a szemem, ami azót sem múlt el. De ezzel megtanultam együttélni, én személy szerint az Oftagel szemgélt használom napi kétszer. Illetve próbálom tévézés, számítógépezés közben tudatosan rávenni magam, hogy pislogjak. Ez a "könnyellátottságon" javít.

Itt vagyok már hat éve és jelenleg nem viselek semmihez szemüveget. Az orvosi vizsgálatokon el tudom olvasni a táblát. Én meg vagyok elégedve vele. Bátyám is műtette a szemét egy-két évvel a műtétem előtt. Neki vagy LASIK vagy LASEK eljárással csinálták, bár neki 5-6 dioptria (?) volt mindkét szemén. Szerintem ő sem bánta meg a dolgot. A szemüveg mindkettőnk számára csak nyúg volt. Azóta édesanyám is többször elgondolkozott már a dolgon, bár ő lassan kifut a műthető életkorból (talán 60-65 év).